A szilícium-karbid felfedezése: 1891-es kemencekísérlet ipari csiszoló- és kohászati adalékanyaggal
Hagyjon üzenetet
1891: A kísérlet, amely szilícium-karbidot állított elő
A szilícium-karbid 1891-ben lépett be az ipartörténelembe. Edward G. Acheson amerikai feltaláló gyémánt szintetizálását kísérelte meg agyag és kokszpor keverékének vastálban való hevítésével, áramot vezetve a tölteten úgy, hogy az edény maga az egyik elektróda, a másik pedig szén ív{2}}lámparúdként működött. Gyémánt helyett élénkzöld, rendkívül kemény kristályokat kapott a szénelektródán. Acheson feltételezte, hogy az agyag új szénvegyületet eredményezett az alumínium-oxiddal, és mivel az alumínium-oxid természetes ásványi formája a korund, a terméket karborundumnak nevezte el. Az anyag valójában szilícium-karbid (SiC), amely akkor keletkezett, amikor az agyagból származó szilícium-dioxid szénnel nagyon magas hőmérsékleten reagált.
A kémia és a modern kemence
Az Acheson által megfigyelt reakció továbbra is a gyártás alapja: a szilícium-dioxidot (kvarchomokot) szénnel (kőolajkoksz vagy antracit) redukálják elektromosan felmelegített töltetben. Az általános reakció SiO2 + 3C=SiC + 2CO. A modern Acheson{5}}típusú ellenálláskemencékben a mag eléri a durván 2200-2500 Celsius-fokot, a grafitizált mag pedig sok órán keresztül vezeti az áramot egy téglalap alakú kevert homok és koksz ágyon. A kemencét ezután néhány napig hűtik, mielőtt a SiC tömböt kitörik és összetörik. A korai erőműveket az olcsó vízenergia mellé építették, ezért a folyamat az 1890-es években olyan helyekhez kapcsolódott, mint a Niagara-vízesés.
Miért számított a felfedezés?
A szilícium-karbid volt az első ember{0}}csiszolóanyag, és érkezése egy évtizeden belül megváltoztatta a fémmegmunkálást, a kőfeldolgozást és az üvegcsiszolást. Körülbelül 9 és 9,5 közötti Mohs-keménységével közvetlenül a gyémánt és a bór-karbid alatt van, de a gyémánt töredékébe kerül, és tonna mennyiségben is előállítható. A keménység, a hőstabilitás és a kémiai tehetetlenség ugyanaz a kombinációja később a szilícium-karbidot tűzálló anyagokba, kopóalkatrészekbe, kemencebútorokba, félvezető szubsztrátumokba és teljesítményeszközökbe is belenyomta, így az 1891-es olvasztótégely-kísérlet ma már egy több-ipari anyagcsalád kiindulópontja.
Osztályok, szemcseméretek és az alkalmazandó specifikációk
Az olvasztott szilícium-karbidot két fő csiszolóanyag-minőségben árusítják: a fekete SiC-t, amelyet kvarchomokból állítanak elő kőolajkoksszal, és amelyet kötött és bevont csiszolóanyagokhoz, valamint tűzálló anyagokhoz használnak, és zöld SiC-ot, amelyet magasabb -tisztaságú szilícium-dioxid és só hozzáadásával állítanak elő, amely keményebb és morzsalékosabb, és előnyösen keményfémek őrlésére szolgál. Ezen olvasztott termékek szemcseméret-eloszlása szabványos munka: az ISO 8486-1:1996 meghatározza a makroszemcsék F4-től F220-ig terjedő méreteloszlásának meghatározására és kijelölésére olvasztott alumínium-oxidban és szilícium-karbidban, míg a kísérő rész a mikroszemcséket fedi le. A ragasztott vagy bevont csiszolósorokat kezelő vásárlóknak ezért az F jelöléssel kell megadniuk a szemcsét, és meg kell kérniük a megfelelő elosztási tanúsítványt, ahelyett, hogy lazán durvának vagy finomnak írnák le a szemcsét.
| Ingatlan | Az olvasztott SiC tipikus értéke |
|---|---|
| Kristályforma / keménység | Alfa-SiC, hatszögletű; Mohs 9-9,5, Knoop keménység nagyjából 2500 kg/mm2 alapsíkon |
| Sűrűség | Körülbelül 3,1-3,2 g/cm3 |
| Hőstabilitás | Nagyjából 2700 Celsius-fok felett lebomlik vagy szublimál; kiváló hőütésállóság |
| Kémiai viselkedés | Lassan oxidálódik a levegőben körülbelül 1200 Celsius-fok felett, védő szilícium-dioxid filmet képezve; megolvadt lúgok és néhány salak támadják meg |
| Szemcseméret szabványok | ISO 8486-1:1996 (makrogrit F4-F220); FEPA F szemcsemegjelölések ragasztott és bevont csiszolóanyagokhoz |
Kohászati és tűzálló alkalmazások
A csiszolóanyagokon kívül a legnagyobb mennyiségben a kohászati felhasználás. A szilícium-karbid szilícium- és szénhordozóként is működik, így brikettként vagy csomóként töltődik fel deoxidációhoz és szilíciumötvözethez, valamint javítja a kemence hőegyensúlyát, mivel a redukciós reakció exoterm az olvadékban. A tűzálló anyagokban a szilícium-karbid szemcséket nagyolvasztóvályú-öntvényekben, üstökben és elosztók bélésében, valamint kohókemence falrészeiben használják, ahol a kopás és a hőciklus dominál. Mivel a SiC elektromosan vezető, a szállítónak és a vevőnek meg kell állapodnia a szemcseméretről, a SiC-tartalomról, valamint a tűzálló anyagoknál a szabad szén és a szabad szilícium mennyiségéről, mivel ezek a tényezők megváltoztatják mind az oxidációs viselkedést, mind a bélés élettartamát.
Gyakran Ismételt Kérdések
Q:Ki és mikor fedezte fel a szilícium-karbidot?
V: Edward G. Acheson 1891-ben, miközben szintetikus gyémántot próbált termeszteni elektromosan hevített agyag és koksz töltetben. A kristályokat karborundumnak nevezte el, mielőtt az anyagot SiC-ként azonosították.
Q:Melyik szabvány határozza meg a csiszoló szilícium-karbid szemcseméretet?
V: Az ISO 8486-1:1996 meghatározza a makroszemcsék F4-től F220-ig terjedő szemcseméret-eloszlásának meghatározását és jelölését olvasztott alumínium-oxidban és szilícium-karbidban, és lefedi a ragasztott és bevont csiszolóanyagokhoz használt F szemcseméret-jelöléseket.
Q:Mi a különbség a fekete és a zöld szilícium-karbid között?
V: A fekete SiC kvarchomokból és kőolajkokszból készül, és csiszolóanyagokban és tűzálló anyagokban használják; A zöld SiC nagyobb-tisztaságú nyersanyagból készül, keményebb és morzsalékosabb, így alkalmas keményfémek és karbidok csiszolására.
Q:Használják a szilícium-karbidot az acélgyártásban, nem csak csiszolóanyagokban?
V: Igen. A szilícium-karbid-brikettek és rögök szilíciumot és szenet is szállítanak a deoxidációhoz és az ötvözéshez, és a szilícium-karbid szemcse gyakori adalékanyag a menet- és üstálló tűzálló anyagokban, ahol a kopásállóság számít.
Q:Szükséges-e a szilícium-karbid vásárláshoz szemcseméretű{0}}elosztási tanúsítvány?
V: Csiszoló felhasználásra igen. A szemcsét F jelöléssel kell rendelni, és szitaanalízissel alátámasztani, hogy a szállított tétel megfeleljen az ISO 8486-1:1996 szabványban az adott szemcseszemcseszámra meghatározott megoszlásnak.
